A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Jáma pedig folytatta a tanítást.

- Nacsikétasz, az Önvalót nem lehet értelemmel megragadni, se a tanítások meghallgatása, se a szent íratok megtanulása által. Csak annak fedi fel önmagát teljesen, akit kiválaszt. Őelőtte feltárul a maga teljességében.

Hungarian Translation (C)2022, Yoga in Daily Life

Ebben a slokában Jáma, úgy tűnhet, „kihúzza a konnektorból” egész spirituális gyakorlásunkat, törekvésünket az isteni felé. Ha ugyanis az Önvaló igyekezettel nem elérhető, csak akkor, ha az Önvaló maga kiválaszt, akkor minek cselekednénk bármit is?

Az Atma megismerése és a valódi meditáció túl van az értelem birodalmán. Az értelem tevékenységi köre az alanyok és tárgyak világa – a mindenütt jelenvaló Atma felette áll mindennek. Bármit tegyünk tehát gondolattal, vagy cselekedettel, az nem adhatja meg nekünk az Önvaló felismerését. Mégsem hiábavaló azonban az Iratok tanulmányozása és a gyakorlás! Sőt, elengedhetetlenek, mert ezek teremtik meg a környezetet, amelyben az Önvaló felfedheti magát.

Mi is történik, mikor „aludni térünk”? Hiába határozzuk el, vagy erőltetjük az elalvást. De besötétíthetünk, kényelmesen elhelyezkedhetünk, behunyhatjuk a szemünket, lecsendesíthetjük gondolatainkat, próbálhatunk lazítani. Akkor egyszer csak bekövetkezik az elalvás pillanata anélkül, hogy ennek valójában tudatában lennénk. Az Upanisád szavaival élve ekkor „kiválaszt bennünket az alvás”. De miért? Azért, mert megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy „kiválaszthasson bennünket”.

Hasonlóképpen, a spirituális gyakorlás megteremti a környezetet, amelyben az isteni megnyilváníthatja magát. A gyakorlás olyan, mintha kopognál Isten ajtaján, aztán türelmesen várnál, amíg megnyittatik számodra. A türelmes és kitartó gyakorlás végül megteremti a megfelelő belső környezetet. Létrejön a tisztánlátás, az elme csendje, békessége és akkor „kiválaszthat bennünket” a meditáció.

A Jóga fokozatosan befelé vonja figyelmünket, felkészítve bennünket a meditációra. Az önuralom, az ászana (a testhelyzetek), a pránajáma (a légzés uralása), a prátjáhára (az érzékek visszavonása az érzékek tárgyától). Mindezek felkészítik az elmét és befelé irányítják a figyelmet. Ha megfelelően tudjuk összpontosítani a figyelmünket, létrejön, amit a Jóga Szútrák dháranának nevez. A dhárana a gondolatok folyamatos áramlása az összpontosítás tárgya felé. A jóga további lépcsőfokai – a djána (meditáció) és a szamádi állapotok – túl vannak az elme és az értelem határain.

Amikor elmélyül a dhárana és az elme teljesen belemerül az összpontosítás tárgyába, annyira, hogy megszűnik a különbség az alany (aki gyakorol) és a tárgy (amire az összpontosítás irányul) között, azt az állapotot nevezik djánának, vagy meditációnak. Áttetszővé válik az „énség” és az értelem csupán nem-cselekvő szemlélődéssel élvezi ezt a folyamatot. Akárcsak az alvást, ezt sem lehet kierőszakolni, de az ide vezető lépéseket meg lehet tenni.

Megtehetjük, hogy lazítunk, befelé figyelünk és békésen átengedjük magunkat a gyakorlásnak; ezután következik az összpontosítás, a dhárana. Ahogy egyre mélyebbre merülünk, úgy engedjük el lassan az akaratlagos összpontosítást és figyeljük csak tanúként saját  gyakorlásunkat, a tudat működését a jelen pillanatban. Amint lenyugszik az elme, létrejön az a légkör, amely lehetővé teszi, hogy a meditáció „kiválasszon” bennünket.

Ha „kiválasztottá” leszünk, megéljük a meditáció szépségét. Annyira édes az íze, hogy újra és újra át akarjuk élni. De az értelemmel, szánt szándékkal, nem tudjuk létrehozni ismét az élményt. Ahogy Jáma mondotta: „Maga tárja fel magát teljes valójában annak, akit Ő kiválaszt.” Dönthetünk úgy, hogy meg akarunk ismételni egy meditációs élményt,  de nem fog sikerülni, nem lesz mégegyszer ugyanolyan.

Ez történik az alábbi párbeszédben is:

- Kérek egy banánt! – fordult egy kisfiú a gyümölcsárushoz.
- Csak tessék! – válaszolt az árus – melyiket kérded?
- Ezt itt! – válaszolt a gyermek és felmutatott egy üres banánhéjat.
- De hát fiacskám, ezt már megetted!
- Hát igen, de ez a banán annyira-annyira édes volt! Töltsd újra, kérlek! A töltőtollat is újra szoktuk tölteni!

A banánhéjat nem lehet újratölteni, de vannak más banánok. Ugyanígy, pontosan sose ismétlődik meg egy adott meditációs élmény. De megteremthetjük a környezetet, amely elvezethet egy újabb élményhez. A jóga gyakorlása – a megfelelő hely előkészítése, a kényelmes ülőhelyzet, a lazítás, a szem lehunyása, a lassú légzés, a befelé figyelés és végül a választott tárgyra való összpontosítás – végül elvezetik az elmét arra a pontra, ahol a meditáció „kiválaszt miket”, „levesz a lábunkról”.